Én is hadakoztam gyerekként, hogy egy üres szobában, az érzelmeim által elborítva szenvedjek a keresztbelendítésekkel napi rendszerességgel.
Túl a harmincon találtam valamit, ami ezen tudott segíteni. Amikor örömet viszünk egy a gyakorlatokba, s van hozzá némi zene, akkor már nem is lesz annyira elviselhetetlenül fájdalmas a történet.
Feszültségoldó tánc
Akkor fog túljutni az ember gyereke a nehezén, amikor el kezd csökkenni az ellenállás a gyakorlatok napi végzésével kapcsolatban. Egyszerűen a mindennapok részévé kell válnia legalább fél évig, hogy napi 10-15 percet az összehangolt mozgások gyakorlására fordít , majd utána heti 3-4 alkalmat kell szánni rá.
Mivel a díszfunkciók alapvetően a motorikus mozgásokhoz kapcsolódnak, annak fejlesztése elsődleges. A kaita táncok között sok olyan van, mely egy nagyobb panelszobában is elvégezhető:
- A fenti tánc, kicsit követhetőbb felvételen
- Egyszerű mozdulatok, némi zenei kihívással
- 9 perces, viszonylag könnyed mozgás, ami igen hatékony
- Rövid, kis helyigényű, több mozgási elemből álló tánc
- Sok elemes, viszonylag lassabb mozgás, mely sok figyelmet igényel
- A lányok sokféle mozgása is sok érzelmet képes felhozni 🙂
- Itt meg a fiuk mutatnak be egy örömteli táncot
- Kifejezetten túlmozgásosoknak, ha van elég hely
- Ez is fáraszt és megdolgoztat rendesen, de kevesebb hely is elég hozzá
- És a végére egy csoportos, tibetiekkel, népviseletben (ez nehezebb!)
A felvételeken idősek és fiatalok, lányok és fiuk is szerepelnek. A háttér ne tévesszen meg senkit, a felvételek Olaszországban és Tenerifén (a Kanári-szigeteken) készültek.
Öröm, bátorság, felszabadultság
Nekem volt szerencsém egyszer beszélgetni pár táncossal, tele voltak örömmel és lazasággal. Ami a felvételeken is átjön. Ugyan a felvételeken nagyon könnyed mozgásnak tűnnek ezek a táncok, de sok közülük komoly összpontosítást és odafigyelést igényel, mely a figyelemzavar egyik legjobb terápiája.
Amikor ráveszem magamat, hogy ezeket táncoljam, simán “elesek a saját lábamban”, rossz irányba indulok, tévesztek stb. Ez ennek a munkának a része: hogy megtanuljuk elfogadni, hogy valamikor nem megy, valamikor tévesztünk. Mert ez óhatatlan.
Nem lesz a gyerekekből gyors és gépíró ezen gyakorlatok hatására pár hónap alatt, de igazából ez sem elérhetetlen hosszabb távon.
Ezen gyakorlatok többnyire nem is mennek elsőre. Egy hosszabb, 2-3 hónapos fejlesztő munka eredményeként szoktam eljutni oda, hogy a fenti táncokat a velem együttműködők elkezdik csinálni…
Középiskolások pszichológiai fejlesztése —>
Oszd meg azzal az ismerősöddel, akinek ez megoldást jelenthet!