Káromkodás lélektana

Sok szülő számára az egyik legnagyobb mumus, hogy a gyerekét meghallja káromkodni. S ezért mindent meg is tesz, hogy ne épüljön bele a gyermeke kommunikációs eszköztárába a káromkodás és a csúnya beszéd.

A helyzet viszont az, hogy minden gyerek életében eljön az a pont, amikor elhagyja a száját az első vaskos mondat. Óhatatlanul fog egy ilyen kifejezést hallani, amit semelyik gyerek (és szülő) sem kerülhet el.

Mit tegyünk akkor, ha a gyerek káromkodik?

A káromkodás egy érzelmi reakció. Nem keverendő össze a csúnya beszéddel, amikor valaki a benne feszülő érzések kavalkádját nem tudja kifejezni, s folyamatosan b+-gel, kötőszóként használva a nemi közösülés megnevezésének vulgáris változatát.

Amikor egy gyerek elkezd káromkodni, nagyon fontos, hogy ne éreztessük a gyerekkel, hogy ő ettől rossz vagy ezért ő maga büntetendő. Sokszor a gyerekek egymástól tanulják el a csúnya szavakat, s nem is igazán érzik ezen szavak társadalmii hatását.

Azt csak akkor tanulják meg igazán, amikor a körülöttük élő felnőttek erre el kezdenek ragálni. Szerintem alapvető ilyenkor a tudatosság. Hogy mindig a cselekedetekre reagáljunk, s ne mossuk össze a a személyt a cselekedettel. Mert az hosszabb távon komoly önértékelési problémákhoz vezethet.

A gyerek korholása (“Ne merd még egyszer eszt a szót használni!!!”) helyett kérdezzük meg azt, hogy a “csúnya szóval” mit szerettet volna kifejezni. Mi az, amit ez a kifejezés kapcsán érez s gondol. Ne akarjuk egyből rávenni a gyereket, hogy soha többet ne használja a csúnya szót. Mert esélytelen!

Mindenki nyugodtan tegye a szívére a kézét, s vallja be magának, hogy időnként mindenki káromkodik. Én is. Az, hogy igyekszünk nem a gyerek előtt tenni, hogy igyekszünk az éppen az éppen kiszaladó mondatunkat másnak mondni, amint ami (A kutya mindenit = A kuva Istenit…), az nem számít.

A gyerek is ember, s egyáltalán nem hülye. S pontosan levágja azt, amit teszünk s amit gondolunk.

Lehet nem tudja megfogalmazni, vagy nem tudatosul benne, de érezni érzi, amikor a káromkodás kiszalad a szánkon, s ha elkezdünk a színészkedni (azaz lehazudni azt, ami van), azzal egy olyan viselkedési mintát mutatunk és tanítunk a gyerekünknek, mely sokkal rosszabb, mint ha időnként kiszalad a száján egy b+.

tanuló kisiskolások
A kiegyensúlyozott gyerekkor minden szülő álma. Csak épp sokszor ez nem magától értetődő.

Mit tegyünk, ha a gyerek folyamatosan csúnyán beszél?

Ha nem sikerült a kezdeti ponton elkapni a csúnya beszédet, s szokássá válik a bántó és zavaró kifejezések használata, akkor sincs minden veszve. Természetesen a durva beszéd tiltása ekkor sem működik, Főleg akkor nem, ha ez tinédzser korban jelenik meg. De ilyenkor is lehet valamit kezdeni.

Sok szülő elkezdi megmagyarázni a gyereknek, miért nem szabad (sic!) csúnyán beszélni, s azt is megemlítik, hogy ők maguk sem beszélnek csúnyán, tehát ő se tegye. Ami egy totális félreértése a helyzetnek. Azt kell meglelni, mi okozza a káromkodó, csúnya beszédet, s azzal kezdeni valamit.

Sokszor ki szokott derülni, hogy a gyerek egy kortársa hatására kezd el csúnyán beszélni. Általában egy olyan valaki miatt, aki dominálja a közösséget, akire sokan, többek közt a gyerek is felnéz. S igyekszik hozzá igazodni.

Sokszor megpróbálják a felnőtt világ értékrendje szerint a káromkodó gyereket megítélni (gyakran a szüleivel együtt), s igyekeznek ezt a fajta értékítéletet a gyerekbe is beleplántálni (“Te is ilyen emberré akarsz válni?”).

Ahelyett, hogy azt lelnénk meg, mi hajtja a gyereket, mi az, ami miatt a gyerekünk azt választja, hogy egy csúnyán beszélő társára akar hasonlítani. S abban segítsünk neki, hogy megtalálja azt a megoldást, ami számára a legmegfelelőbb. Ami illeszkedik a céljaihoz és igényeihez, s még a káromkodásnál is sokkal hatékonyabban tud vele célt érni.

megszeppent fiú
Azzal, hogy egy gyereket megszidunk, még nem fog úgy viselkedni, ahogy mi szeretnénk.

Mi van akkor, ha már ez sem segít?

Időről időre találkozhatunk olyanokkal, akiknek folyamatosan ömlenek ki a szájából a trágár és durva kifejezések. S ha ezen minta elkezd hatni, akkor arra a helyzetre két-három beszélgetéssel nem lehet direktben hatni.

Ilyenkor érdemes egy szakembert keresni, aki képes felismerni az érzelmi reakciókat. Ugyanis a trágár és durva beszéd mögött rendszerint komoly érzelmi elfojtások, traumák és kifejezésbeli nehézségek húzódhatnak meg

A szakember bevonása ilyenkor már csak azért is fontos lehet, mert egy szülő a gyerekével nem igazán tud semleges lenni érzelmileg. Pedig az érzésekkel és érzelmekkel való munkához képesnek kell lennünk valamilyen szinten távolságot tartani.

A bökkenő viszont az, hogy az érzelmekkel való munka egy művészet. S időnként mindenki belecsúszik olyan helyzetekbe, hogy nem tud az érzéseitől függetlenül dönteni. Aminek az egyik legtipikusabb példája az, amikor valaki hideg fejjel akar dönteni, s ezért az érzéseit elnyomja.

Tudom, ez így elsőre furán hangozhat, de az öt érzelmi sérülés egyik tipikus megjelenése az, amikor valakinek a gondolkodása és testtartása merev és kimért, mely a büszkeség egyik megnyilvánulása. S ennek hatására minden más érzés háttérbe kerül.

Középiskolások pszichológiai fejlesztése —>

Kapcsolódó gondolataim:

Oszd meg azzal az ismerősöddel, akinek ez megoldást jelenthet!