A legtöbb gyerek, akit manapság felmentenek a diszfunkció miatt a tananyag egy részének elsajátítása alól, egyszerűen menekülőpályaként használja azt. Igyekszik elmenekülni attól, hogy egy területen nehézségekkel küzd, s azzal megbírkózzon. Ezt elítélni elég nagy balgaság, mert nagyon kevés az olyan iskola, hol képesek úgy támogatni a diákokat, hogy az ténylegesen működjön is.
A diszfunkció, mint iskolai kihívás
A legtöbb iskola nem fordít igazán figyelmet arra, hogy a diszfunkcióval küzdőket érdemben támogassa. Főleg azért nem, mert nem merik vagy nem tudják felvállalni a díszfunkcióval küzdők egyéni fejlesztését.
Másrészt nincs meg a kialakuló helyzetek kezeléséhez szükséges tapasztalatuk (tudásuk) sem. Egyszerűen érzelmi intelligenciája nem elég fejlett a legtöbb tanárnak ahhoz, hogy egy ilyen helyzetet kezelni tudja.
A disszfunkciósokkal foglalkozni egy külön szakma, s sokkal több belső erőt és érzékenységek kíván, mint:
- bemenni egy osztályterembe,
- fegyelmezni,
- leadni az éppen aktuális tananyagot, s
- megíratni a következő órák egyikén a dolgozatot belőle.
Olyat is olvastam fórumokon, hogy a nevelési tanácsadó kiadott egy határozatot, melyben az osztályzás alól felmentést kapott a gyerek, s az iskola igazgatója ezt úgy értelmezte, hogy a félévi értesítőbe és az év végi bizonyítványba nem kerül be a jegy.
Az ellenőrzőbe viszont minden dolgozat eredménye – többnyire az elégtelenek – sorba be lettek vésve. Mer nem lehet egy gyerekkel sem kivételezni. S közben a gyerek életét jól hazavágjuk…
Az ilyen “tanárt” én nem engedném még az iskola közelébe sem, nemhogy tanítani!!
A felmentés, mint a diszfunkció kihívásának megkerülése
A legtöbb díszfunkcionalitással küzdő gyereknek a lehető legrosszabb, ha elintézi a szülő, hogy ne kelljen ezzel a kihívással szembesülnie. Ez részben a szülő menekülő magatartását is tükrözi. De az ilyen könnyítésnek komoly böjtje lesz, csak ez akkor még nem feltétlen nyilvánvaló.
A díszfunkciós zavar egy egész életen át jelen levő tényező, amivel meg kell tanulni együtt élni, méghozzá úgy, hogy az életben nincs surranópálya, mindenkinek ugyan azok a kihívások adottak.
Amikor egy tanár azt mondja, hogy az élet kihívásai elől nem lehet elmenekülni, akkor igaza van. De nem az a megoldás, hogy aki nehézséggel szenved, abban ezt folyamatosan tudatosítva végleg elvágjuk a változás lehetőségétől. Hanem ezt, hogy segítünk a gyereknek megtalálni azt a működésmódot, amitől az egész működőképesebbé válhat
A diszfunkció reális megközelítése
Énekből általában nem szoktak felmentést adni, pedig sok olyan gyerek van, akinek semmi hangja nincs. A két-ballábasok sem kapnak felmentést testnevelésből.
Persze vannak mozgáskoordinációs nehézségekkel küzdők, akik mondjuk nagyon nehezen tanulnak meg korcsolyázni, de ettől még ők is képesek eljutni arra a szintre, hogy ne méterenként essenek hasra a jégen.
Súlyosabb esetben kapnak a gyerekek felmentést a testnevelés órákon is a feladatok elvégzése alól. Viszont a mozgásszervi okok miatti felmentés esetén a gyógytestnevelést is előírják. Ez az, ami a diszfunkció kapcsán még nem természetes, s pont ezért akkora szívás a tanulás számukra.
A diszfunkciósok egyedi fejlesztése
Szegény ember vízzel főz.
S ezzel nem lehet mit kezdeni. Alkalmazkodni kell a jelen kor állapotához. Az általános iskolások fejlesztésére rengeteg mód van.
- A nevelési tanácsadóban és a gyógypedagógiákon főleg óvodásokkal és kisiskolásokkal foglalkoznak. Hozzájuk nincs igazi érzékem, s pont ezért nem is vállalkozom az ő fejlesztésükre.
- Másrészt nem vagyok sem pszichológus sem pszichiáter, ezért kóros mentális állapotú gyerekekkel sem foglalkozom.
Az általam használt módszer a belső feszültségek tudatosítására és oldására épül, amihez egy fajta érettség szükséges. Ebből adódóan én kifejezetten középiskolásokkal, 14 évesnél idősebbekkel foglalkozom.
Középiskolások pszichológiai fejlesztése —>
Oszd meg azzal az ismerősöddel, akinek ez megoldást jelenthet!