Konzervatív vagy liberális nevelés?

Szinte minden gyerekneveléssel foglalkozó könyv és oldal foglalkozik a liberális és a konzervatív nevelés kérdésével. Mindegyik oldal illetve könyv leteszi a hűségesküt valamelyik oldal mellett, s a lényeg valahol mindig elveszik.

A legtöbb konzervatív ember totálisan elveti (látszólag) a liberális elveket, míg a liberálisok teljesen értelmetlennek tartják a konzervatív megközelítést. S a gyerek valódi érdeke valahol mindig háttérbe kerül.

A konzervatív nevelés lényege

Nagyon sokan akik a konzervatív, értékalapú nevelés pártján állnak elvesztik az egyensúlyt. Mindenáron azokat az elveket és értékeket akarják érvényesíteni a gyereknevelés során, ami számukra fontos. S nem vizsgálják meg, mire van a gyereknek igazából szüksége.

Egy tanár barátom amikor megszületett a harmadik fia azzal a kérdéssel fordult a család új tagja felé, hogy mi az amire neki szüksége van. Mi az amitől a kisfiú jól érzi magát? S mitől érzi magát biztonságban?

Egyszerűen figyelte csak a reakcióit, s követte az alapvető értékrendjét, melynek alapja a nyitottság, s az odafordulás volt. 

Alapvetően konzervatív szemléletű volt, s ez a párjára még inkább igaz volt, de nem akarták erővel erejével, a szülői tekintélyüket felhasználva ráerőltetni a gyerekre a saját elképzelésüket. Inkább arra törekedtek, hogy megmutassák, milyen cselekedetnek milyen következménye van.

Ezt az elvet követték a két nagyobb fiúnál is, illeszkedve ahhoz a nem aprócska tényhez, hogy mind a három fiú alapvetően különböző jellemű volt. Nem próbálták meg a kereteket túlságosan szűkre szabni, csupán azzal tanítottak és neveltek, hogy folyamatosan a döntések következményeivel szembesítették a fiúkat.

A liberális nevelés lényege

Egy másik, történetesen pszichológus barátom teljesen más szempontrendszer szerint nevelte két lányát. Mindig meghatározta azon kereteket, amelyen belül a két lánya meghozhatta a saját döntéseit.

Ezek a keretek jóval nagyobb szabadságot biztosítottak a gyerekei számára, mint ami az előző részben bemutatott konzervatív szemléletű házaspárra volt jellemző. De ezen gyerekek is örömteliek és kiegyensúlyozottak voltak.

De erre a nevelési módra sem volt túlságosan jellemző a gyerekek totális önállósága, 18 éves korukig nem volt minden rájuk hagyva, egyértelműen meg voltak határozva a keretek.

Melyik a jobb?

Amikor elindult a kultúrharc azzal kapcsolatban, hogy a liberális vagy a konzervatív nevelés a megfelelő, akkor a valódi háború nem a fenti két működőképes megoldás közötti harcról szól. Hanem ennek a két megközelítésnek a két szélsőségéről.

A konzervatív nevelés szélsősége: a tekintélyelvű megközelítés, amikor az van, amit a szülő mond és a gyerek döntési szabadsága gyakorlatilag nulla lesz.

A liberális nevelés szélsősége: amikor a gyerek nem tanulja meg kezelni a korlátjait, bármit megtehet és minden rá van hagyva.

Egyik megközelítés sem túl életképes, mert a gyerek hosszú távon nem igazán tanulja meg, hogyan hozzon döntéseket, hogyan vállaljon felelősséget a saját döntéseiért és arra sem lesz alkalmas, hogy hosszabb távon (felnőttként) igazán önálló életet éljen.

Én értem azt a fajta megközelítést, hogy a szülő és a gyerek habitusának különbségéből adódó eltérések sok szülőt az egyszerűbb megoldás felé terelik, de ez hosszabb távon senkinek nem tesz jót.

Saját tapasztalat

Sok szülő számára komoly fejtörést okoz, hogy

  • hogyan motiválja a gyerekét,
  • a szertelen és akaratos személyiséget hogyan szorítsa gátak közé.

Amikor elkezdek egy gyerekkel dolgozni, sokszor ez az első, amit rendbe kell tenni. Vagy azt, hogy a gyerek öntörvényűségének gátat szabjunk (a szülővel együtt), vagy hogy a túlzott szigort illetve a nem megfelelő motivációs eszközöket lecseréljük működőképes megoldásokra.

A működőképes alatt én első sorban azon megközelítéseket értem, mely a szülő számára megvalósítható és a gyerek számára pedig befogadható. S ennek a kialakításához néha nem csak a gyereknek kell változni, hanem a szülőnek is.

Tudom, ez rosszul hangzik, mert sok szülő azt szeretné, ha a megoldás csupán a gyereken múlna, de ez sajnos nem minden esetben reális, mert egy kapcsolat illetve egy együttműködés mindig két emberen múlik.

Középiskolások pszichológiai fejlesztése —>


Kapcsolódó gondolataim:

Oszd meg azzal az ismerősöddel, akinek ez megoldást jelenthet!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*