Oktatás és számonkérés

A legtöbb iskolai tevékenység a tanítás, tanulás és számonkérés Bermuda-háromszögében veszik el, s az élet ezernyi más aspektusáról csak érintőlegesen esik szó, ha egyáltalán szó esik.

Egy ilyen alapállásból kiinduló megközelítés elsősorban az elvárások teljesítésére helyezi a hangsúlyt, mely egy mechanikus, már-már falanszteri élethelyzetet eredményez. Aminek eredménye az egyéni képességek elnyomása, elsorvadása.

Az oktatási rendszer kihívásai

Amikor a 19. században a modern oktatási rendszer alapjait világszerte letették, akkor nagy szükség volt olyan szakmunkásokra, akik a gépeket kezelni tudták. S az oktatás elsődleges iránya abba az irányba ment, hogy az ehhez szükséges képességeket a diákok megszerezzék.

Ennek az elágazó pontja a pubertás kori szakmaválasztás volt, ahol az általános képzés után mindenki a saját igényeinek és képességének megfelelő szakmát választotta ki.

Az elmúlt 20-30 év egy merőben eltérő helyzetet hozott létre, melyre az oktatási rendszernek reagálnia kellett volna.

Egyrészt a szelekciós pont, az egyéni képességek ismeretére alapozott életút választás, sok esetben már 8-10 éves kor környékén megjelent. Köszönhetően a hozzáférhető ismeretek ugrásszerű növekedésének, az internet előretörésének. Aminek a szakszerű kezelésére személyre szabott, differenciált oktatásra lenne szükség, már ötödik osztálytól kezdődően.

Másrészt a megszerzendő általános ismeretek mennyisége oly mértékben megnőtt, amit megfelelő rendszerezés és kritikai érzék kifejlesztése nélkül megtanulni esélytelen és értelmetlen. Ehhez az érettségi megszerzése ma már megkerülhetetlen, aminek következtében az iskolák szerinti elágazópontot későbbre, a középiskola végére kellene áttenni.

Az oktatási rendszerünk krízise

Az oktatási rendszerünk a megszerzendő tudás szerkezetének megváltoztatása, és az egyéni képzési rendszerek kialakítása helyett csak a megtanulandó anyag mennyiségével igyekszik (teljesen reménytelenül) lépést tartani.

A hetedik osztálytól a házi feladatok elvégzése és a tananyag megtanulása nagyon nehézzé vált. Miközben az értő olvasás és a gondolkodás fejlesztésére nem marad idő és energia sem az iskolában sem otthon.

Az általános iskolákban bevezetett kötelező délutáni jelenlét ezen kihívások teljesítését még nehezebbé tette. A megnőtt követelmények teljesítésére rövidebb idő áll rendelkezésre, mint akár 5-10 éve, ami egy brutális mentális és érzelmi eróziót indít el.

A mai tizenévesek éppen ezért sokkal nyugtalanabbak, idegesebbek illetve zárkózottabbak és feszültebbek, mely ugyanazon állapot két eltérő megnyilvánulása csupán. Hátterében az az érzelmileg és mentálisan túlterhelt állapot van, melynek okait az előző bekezdésekben láttuk.

A következmények pedig csak rontanak a helyzeten. Sok diáknál megfigyelhető, hogy hétvégén vagy a szünetekben egyszerűen nem képesek kipihenni magukat. Olyan szinten túl vannak pörögve, hogy nem tudnak lazítani, elengedni a felgyülemlett feszültségeket. Aminek következtében nem képesek felkészülni az iskolai dolgozatokra sem.

Kitörni az iskolai mókuskerékből!

Ma már sok gyereknek szüksége van arra, hogy az iskolai stresszt szakértő segítséggel megtanulja kezelni, felülírni, megelőzni. Ehhez nem adnak megfelelő segítséget sem az antidepresszánsok, sem a tömören megfogalmazott közkeletű bölcsességek.

Sok gyereknek a legfőbb gondja, hogy nem kapja meg azt a fajta bátorítást, amire szüksége van. Pedig ezek nélkül a minőségi élet elképzelhetetlen. Az emberi működésünk 3 alaptípusa egy olyan kulcs önmagunkhoz és a világhoz, amivel bárkinek az életét könnyebbé tudjuk tenni.

Ez a fajta tudás akkora erőt tud adni a munkámnak, aminek révén bárkinek tudok segíteni, aki hozzám fordul. S ennek ismeretében bárkinél fel tudom ismerni azt, melyik ponton van elakadva a tanulás vagy bármely más ponton az életében.

Középiskolások pszichológiai fejlesztése —>


Oszd meg azzal az ismerősöddel, akinek ez megoldást jelenthet!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*