A belső feszültségek feloldása

Én is hadakoztam gyerekként, hogy egy üres szobában, az érzelmeim által elborítva szenvedjek a keresztbelendítésekkel napi rendszerességgel.

Túl a harmincon találtam valamit, ami ezen tudott segíteni. Amikor örömet viszünk egy a gyakorlatokba, s van hozzá némi zene, akkor már nem is lesz annyira elviselhetetlenül fájdalmas a történet.

Feszültségoldó tánc

Akkor fog túljutni az ember gyereke a nehezén, amikor el kezd csökkenni az ellenállás a gyakorlatok napi végzésével kapcsolatban. Egyszerűen a mindennapok részévé kell válnia legalább fél évig, hogy napi 10-15 percet az összehangolt mozgások gyakorlására fordít az ember, majd utána heti 3-4 alkalmat kell szánni rá.

Mivel a díszfunkciók alapvetően a motorikus mozgásokhoz kapcsolódnak, annak fejlesztése elsődleges. A kaita táncok között sok olyan van, mely egy nagyobb panelszobában is elvégezhető:

  1. A fenti tánc, kicsit követhetőbb felvételen
  2. Egyszerű mozdulatok, némi zenei kihívással
  3. 9 perces, viszonylag könnyed mozgás, ami igen hatékony
  4. Rövid, kis helyigényű, több mozgási elemből álló tánc
  5. Sok elemes, viszonylag lassabb mozgás, mely sok figyelmet igényel
  6. A lányok sokféle mozgása is sok érzelmet képes felhozni 🙂
  7. Itt meg a fiuk mutatnak be egy örömteli táncot
  8. Kifejezetten túlmozgásosoknak, ha van elég hely
  9. Ez is fáraszt és megdolgoztat rendesen, de kevesebb hely is elég hozzá
  10. És a végére egy csoportos, tibetiekkel, népviseletben (ez nehezebb!)

A felvételeken idősek és fiatalok, lányok és fiuk is szerepelnek. A háttér ne tévesszen meg senkit, a felvételek Olaszországban és Tenerifén (a Kanári-szigeteken) készültek.

Öröm, bátorság, felszabadultság

Nekem volt szerencsém egyszer beszélgetni pár táncossal, tele voltak örömmel és lazasággal. Ami a felvételeken is átjön. Ugyan a felvételeken nagyon könnyed mozgásnak tűnnek ezek a táncok, de sok közülük komoly összpontosítást és odafigyelést igényel, mely a figyelemzavar egyik legjobb terápiája.

Amikor ráveszem magamat, hogy ezeket táncoljam, simán “elesek a saját lábamban”, rossz irányba indulok, tévesztek stb. Ez ennek a munkának a része: hogy megtanuljuk elfogadni, hogy valamikor nem megy, valamikor tévesztünk. Mert ez óhatatlan.

Nem lesz a gyerekekből gyors és gépíró ezen gyakorlatok hatására pár hónap alatt, de igazából ez sem elérhetetlen hosszabb távon.

Ezen gyakorlatok többnyire nem is mennek elsőre.
Egy hosszabb, 2-3 hónapos  fejlesztő munka eredményeként szoktam eljutni oda, hogy a fenti táncokat a velem együttműködők elkezdik csinálni…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.