A díszfunkció kihívásának félreértése

A legtöbb gyerek, akit manapság felmentenek a diszfunkció miatt a tananyag egy részének elsajátítása alól, egyszerűen menekülőpályaként használja azt. Igyekszik elmenekülni attól, hogy egy területen nehézségekkel küzd, s azzal megbírkózzon. Ezt elítélni elég nagy balgaság, mert nagyon kevés az olyan iskola, hol képesek úgy támogatni a diákokat, hogy az ténylegesen működjön is.

A diszfunkció, mint iskolai kihívás

Ha a tanulás nyűg és kihívásokkal telli, akkor változtatni vagy változni kell…

A legtöbb iskola nem fordít igazán figyelmet arra, hogy a diszfunkcióval küzdőket érdemben támogassa. Főleg azért nem, mert nem merik vagy nem tudják felvállalni a diszsfunkcióval küzdők egyéni fejlesztését.

Másrészt nincs meg a kialakuló helyzetek kezeléséhez szükséges tapasztalatuk (tudásuk) sem. Egyszerűen érzelmi intelligenciája nem elég fejlett a legtöbb tanárnak ahhoz, hogy egy ilyen helyzetet kezelni tudja.

Ez egy külön szakma, s sokkal több belső erőt és érzékenységek kíván, mint:

  • bemenni egy osztályterembe,
  • fegyelmezni,
  • leadni az éppen aktuális tananyagot, s
  • megíratni a következő órák egyikén a dolgozatot belőle.

Olyat is olvastam fórumokon, hogy a nevelési tanácsadó kiadott egy határozatot, melyben az osztályzás alól felmentést kapott a gyerek, s az iskola igazgatója ezt úgy értelmezte, hogy a félévi értesítőbe és az év végi bizonyítványba nem kerül be a jegy.

Az ellenőrzőbe viszont minden dolgozat eredménye – többnyire az elégtelenek – sorba be lettek vésve. Mer nem lehet egy gyerekkel sem kivételezni. S közben a gyerek életét jól hazavágjuk…

Az ilyen “tanár” én nem engedném még az iskola közelébe sem!!

A diszfunkció, mint a figyelemzavar egyik tünete

Akinek nagy a mozgásigénye, annak az iskolai fegyelmezés csak árt.

Az egész történet mögött a legtöbb esetben figyelemzavar van. Mondják azt is, hogy túlpörög, hiperaktív. De az egész onnan kezdődik, hogy a gyerek mindig a környezetére reagál.

Ha a szülő nem figyel rá eleget, ha nem szeretik, nem figyelnek rá, akkor  agyerek egy dolgot tehet, figyelmet generál magának. Magyarán a figyelemhiány ott van a disszunkció hiányában, de ez nem feltétlen a gyerek figyelemhiányát jelenti, hanem a szülőét a gyerek felé

A felmentés, mint a diszfunkció kihívásának megkerülése

A legtöbb diszfunkcionalitással küzdő gyereknek a lehető legrosszabb, ha elintézi a szülő, hogy ne kelljen ezzel a kihívással szembesülnie. Ez részben a szülő menekülő magatartását is tükrözi. De az ilyen könnyítésnek komoly böjtje lesz, csak ez akkor még nem feltétlen nyilvánvaló.

A diszfunkciós zavar egy egész életen át jelen levő tényező, amivel meg kell tanulni együtt élni, méghozzá úgy, hogy az életben nincs surranópálya, mindenkinek ugyan azok a kihívások adottak.

Amikor egy tanár azt mondja, hogy az élet kihívásai elől nem lehet elmenekülni, akkor igaza van. De nem az a megoldás, hogy aki nehézséggel szenved, abban ezt folyamatosan tudatosítva végleg elvágjuk a változás lehetőségétől

A diszfunkció reális megközelítése

Énekből általában nem szoktak felmentést adni, pedig sok olyan gyerek van, akinek semmi hangja nincs. A két-ballábasok sem kapnak felmentést testnevelésből.

Persze vannak mozgáskoordinációs nehézségekkel küzdők, akik mondjuk nagyon nehezen tanulnak meg korcsolyázni, de ettől még ők is képesek eljutni arra a szintre, hogy ne méterenként essenek hasra a jégen.

Súlyosabb esetben kapnak a gyerekek felmentést a testnevelés órákon is a feladatok elvégzése alól. Viszont a mozgásszervi okok miatti felmentés esetén a gyógytestnevelést is előírják. Ez az, ami a diszfunkció kapcsán még nem természetes, s pont ezért akkora szívás a tanulás számukra.

 A diszfunkciósok egyedi fejlesztése

Szegény ember vízzel főz.

Az egyéni fejlesztés egy természetes folyamat. Van egy egyértelmű iránya, de pontos folyamata mindig egyedi.

S ezzel nem lehet mit kezdeni. Alkalmazkodni kell a jelen kor állapotához. Az általános iskolások fejlesztésére rengeteg mód van.

  • A nevelési tanácsadóban és a gyógypedagógiákon főleg óvodásokkal és kisiskolásokkal foglalkoznak. Hozzájuk nincs igazi érzékem, s pont ezért nem is vállalkozom az ő fejlesztésükre.
  • Másrészt nem vagyok sem pszichológus sem pszichiáter, ezért kóros mentális állapotú gyerekekkel sem foglalkozom.

Az általam használt módszer a belső feszültségek tudatosítására és oldására épül, amihez egy fajta érettség szükséges. Ebből adódóan én kifejezetten középiskolásokkal, 14 évesnél idősebbekkel foglalkozom.

A diszfunkció következményeinek feloldása nem egy-két hetes munka.
Több hónapos munka odáig eljutni, hogy egy diszfunkcióval küzdő képes legyen haladni a többi tanulóval.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.