Iskolai alulteljesítés

Ha valakiről azt állítom, hogy lusta, hanyag, nemtörődöm, szétszórt, azzal csupán minősítem (okozva még több bajt), de nem kerülök közelebb a megoldáshoz. Ha viszont megvizsgálom a kialakult helyzetet, a két objektív tényező (a képességek rossz felmérése és a hiányos tudás) mellett olyan bajok is előkerülhetnek, ami néha nem is egyértelmű.

Néha csak egy érzés akadályoz, vagy valamilyen nem jól kezelt képesség hiány. De még ma is előfordulnak olyan triviális helyzetek, hogy egy nagyothalló vagy gyenge látású diák nem tudja teljes értékűen követni az órát, mert nem veszik figyelembe az ő oktatásának alapvető követelményeit egy “integráltan oktató” iskolában.

Hiányos tudás

A nehézséggel küzdő gyerekek zöme a megfelelő alaptudás hiánya miatt kerül szembe kihívásokkal. Ekkor semmi más teendő nincs, mint bepótolni a kimaradt anyagrészeket.

Ekkor kerül elő egy tizedikes diáknál az általános iskolai feladatgyűjtemény, és kezdi az alapoktól, mintha hetedikes lenne. S ugyan így, aki az egyetemnél akad el, gyakran újra barátságot kell kötnie a gimnáziumi feladatgyűjteménnyel. Nem hangzik túl biztatóan, de nincs mit tenni, ez vezet a helyzet megoldásához.

Ennek a helyzetnek a legrosszabb (tüneti) kezelése, amikor valaki az aktuális dolgozatra próbál felkészülni, s majd ha lesz idő, akkor bepótolja az elmaradásokat. Evvel csupán annyi bibi van, hogy ezekre a dolgozatokra nem képes a diák érdemben felkészülni (egyszerűen nem megy), másrészt az anyag pótlására sosem jut idő, nem hogy elég, de gyakorlatilag semennyi.

Ez minden magántanár álma, hogy csak ezzel kelljen foglalkoznia, és semmi mással. De gyakran nem csak a tantárggyal kell megküzdeni, hanem személyiségfejlődési kihívásokkal is.

Szülői minták akadálya

Gyakran van egy minta, ami a bajt okozza, és utána a bajt érzékelve ennek a mintának az erőltetésével próbálják a szülők kezelni a nehézséget is.

Pedig a legtöbb ember a saját példáján keresztül is megértheti, ha valahol valami nem működik megfelelően, akkor az okot kell megszüntetni, s nem az okot erősíteni, hátha majd az megoldja.

Amikor árvíz van, és a házakat a víz fenyegeti, akkor az eső nem túl jó hír. Nem ér aranyat, még akkor sem, ha történetesen másjusben esik.

Képességek reális felmérésének hiánya

Evvel kapcsolatban én azt hittem nem érhet meglepetés, de nagyon tévedtem. Ha sikerült felmérni a diák képességeit, akkor el lehet mondani, mi reális, és mi nem az, és evvel a dolog le is van tudva.

Nagyon sok szülő számára az ő gyereke a legjobb, a legokosabb, a legszorgalmasabb stb. Ez valahol érthető is, ki legyen elfogult egy emberrel szemben, ha nem a saját szülője. De pont ebből adódóan, ha ez  nagyon nem így van, akkor ezt néha a szülővel megértetni a legnehezebb.

Sokan nem tudják elfogadni azt a természetes tényt, hogy mindenkinek vannak gyenge pontjai. Ez azért tud kellemetlen lenni, mert az ilyen szülő a saját gyenge pontjával sincs tisztában, illetve palástolja, rejtegeti azt, gyakran még maga elől is. Sok, a mindennapokba még annyira nem belefásult gyerek viszont pontosan tudja, miben gyenge, csak épp a szülő miatt nem tudnak előrébb jutni vele.

A lehetetlent is meg akarjuk próbálni

Amikor a képességek nincsenek a helyükön kezelve, érdemi munkát végezni igazán nehéz lehet. Persze, amit lehet megteszek. Még akkor is, ha a tanulónak ez a büszkeségét egy picit megnyirbálja.

Gyakran vissza kell menni az általános iskola alsó tagozatába, és a legelemibb ok-okozati összefüggéseket kell elővenni, hogy maga a folyamat (a logikus gondolkodás) elkezdhessen működni. Sajna olyan is van, hogy ezt a szülőnél is meg kell kísérelni, ami néha durván izzadságszagú.

Ha alapvető emberi vagy értelmi akadály nincs, akkor az egész helyzet kezelhető. Csak mint tanár ennek a szükségszerű konfliktusait fel kell vállalni.

Amikor a barátok keresztbe tesznek

Ide kívánkozik, hogy egész pályafutásom talán egyik legkegyetlenebb helyzetéről is beszéljek pár szóban. Hatosztályos gimnáziumba készült egy kislány (általános iskola hatodik osztályában), de a feladatok kapcsán kicsit bizonytalan volt, ezért a segítségemet kérte a kislány édesanyja.

Amiről a szülők nem tudtak, s ami miatt nehézségei voltak a kislánynak, az nem tudása, s nem is a képességei voltak, hanem a barátnői. Ők azt sulykolták a gyerekbe, hogy úgy sem fogja bírni a követelményeket, s egyébként sem neki való a hatosztályos gimi.

Gyakorlatilag a saját félelmeiket vetítették a kislány barátnői az egész helyzetre, s ez bénította meg a kislányt a tanulásban. Az eredmény tragikus volt. Végül a kislány nem is ment el a felvételire. A szívem szakadt meg, mert a képességei meg voltak hozzá, de már a rajtvonal előtt feladta (pár hét alatt nem lehet csodákat művelni).

Mi, felnőttek is sokszor ezt tesszük, s a gyerekek a környezetünkben csak minket utánoznak, tőlünk tanulják ezt. Azt így kialakult a hamis, és igen romboló önképet nem egyszerű felülírni, lebontani.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.