A tinédzser kori kihívások

A tinédzserek életének van pár olyan kihívása, mely különbözik akár a gyerekkor, akár a felnőtt lét különböző szakaszainak szituációitól.

Ezen kihívások révén keressük meg a helyünket a világban, alakul ki az elkötelezettség képessége, s kapjuk meg azt a fajta énképet, mely alapvetően meghatározza az életünket.

Életünk iránya

A tinédzser korunk legnagyobb kihívása abból adódik, hogy egyszerre sok mindennek kell megfelelni.

Ebben az időszakban:

• tanulunk a legtöbbet az iskolában;
• alakítjuk ki azokat a szociális kapcsolatainkat, melyek akár egy életen át is elkísérnek;
• választunk szakmát;
• ismerkedünk meg az alkohol, a cigaretta és esetlegesen a drogok hatásával; s
• a nemiséghez kapcsolódó első tapasztalatainkat is ebben az időszakban szerezzük meg.

Ezen helyzetek önmagukban is elég sok kihívást tudnak okozni, de amikor ezek egyszerre megjelennek, s hatnak a kapcsolatokra, akkor a legtöbb esetben a nehézségek hatványozottan jelentkeznek.

Ha ilyenkor egy tizenéves elveszti a kapcsolatát a felnőttekkel, s csak olyan emberekkel lesz képes szót érteni, akik hasonlóan nehéz időszakot élnek át, mint ő, az akár az egész életre is kihathat és nehézségeket okozhat.

Nem szeretnék vészmadárkodni, sem riogatni senkit, de sokszor egy apróság is elegendő ahhoz, hogy egy élet félre menjen egy alkoholmérgezés, egy füvezés vagy egy alkalmi (meggondolatlan) csínytevésnek köszönhetően.

A teljesítmény kényszere

Sokan azért utálják meg egy egész életre az iskolát, mert nem képesek az iskolai követelmények áradatát megfelelően kezelni a felső tagozatban. Sok tanár egyszerűen nem veszi figyelembe azt egy 12-14 éves gyerek kapcsán, hogy ő még bizony gyerek, s szüksége van a feltöltődésre.

Ezért egyes iskolákban kialakult az a nagyon fura szokás, hogy kötelezően eltöltendő (szerintem túlzottan sok) idő után hazaérve a gyereknek tényleg annyi házija van, hogy azt a szülő hathatós közreműködésével, napi 4-5 óra közös munka révén lehet csak teljesíteni. Amit az ezzel járó stressz és idegesség extrán nehézzé tesz.

Másrészt a középiskolába kerülés során kialakuló érzelmi reakciókkal és változásokkal nem mindenki tud magától megküzdeni. S ennek a módját sem sok szülő ismeri. Mert neki sem volt, aki megtanítsa. Ezen megküzdési módszerek ugyanis nem sablonosak, hanem egyén függőek.

Harmadrészt sok gyerek otthoni környezete nem feltétlen olyan, melynek révén a nehézségeinek valódi okát fel merje vállalni. Mert a belső világuk rejtett zugaiba nehezen engednek bepillantást annak, aki nem képes a megfelelő módon visszajelezni a bennünk zajló folyamatokra.

Nem egy olyan helyzettel találkoztam, hogy a szülő tényleg mindent megtett volna a gyerekéért, de a nem megfelelő megközelítés miatt az eredmény elmaradt.

Mondom még egyszer, nem arról van szó, hogy a szülő rossz lett volna, vagy rosszat akart volna.

Csak egyszerűen arról van szó, hogy másképp működött a szülő belül, mint ahogyan a gyereke, s ennek az eltérő működésmódnak a következményeivel és megfelelő kezelésével nem volt tisztában (mert a népszerű pszichológiai és önfejlesztő könyvek erről semmit nem írnak).

Az élhető pubertáskor

Ahhoz, hogy a pubertás élet minden feszültsége kioldódhasson, ahhoz évek kellenek. Pontosan azon évek, amit a gyerekkorunk végén, és a felnőttkor elején átélünk. Ezt az időszakot át lehet vészelni, vagy tudatosan is át lehet élni. S az eredményekben hatalmas eltérések lehetségesek.

A tudatos belső átalakulás révén a gyerekek életkilátásai jelentősen növekednek, mert lépésről lépésre megtanulják a helyzeteket könnyedén és egyszerűen kezelni. Persze ennek révén is minden apró szembesülésen át fognak menni, de közben megtanulnak a nehéz helyzetekkel is szembenézni, ne adj isten a hibákat korrigálni, kezelni.

Ez egy folyamat, amit nem lehet siettetni. Minden lépéséhez idő kell, s a változás ennek révén tud majd megnyilvánulni. Az első eredmények, mivel az alapoktól indulunk, igen hamar jelentkeznek, de egy tényleges átalakulás ideje nem egy-két hónap…

Középiskolások pszichológiai fejlesztése —>