Sok tanárnak komoly kihívást jelent, ha egy gyerek tiszteletlen vele szemben; nem tiszteli őt, mint tanárt és nem követi azokat a kéréseket, amivel egy osztályközösségben a munkát megszervezi (akár tanórán, akár más program esetén).
A tanár habitusától függ az, hogy az ilyen helyzetekre hogyan reagál, de ha ez a szituáció már kialakult, akkor valamit biztosan változtatni kell.
A tanárnak mindig igaza van
Kivéve akkor amikor nincs. De a legtöbb tanárral szemben ezt a fajta megközelítést nyilvánosan felvállalni – főleg azokkal szemben, akik ezt így gondolják -, egyet jelent a konfliktusok végeláthatatlan sorozatával.
Ezzel nagyon sok tanár szívesen él, s ismerünk rengeteg olyan helyzetet, amikor visszaél vele. Ennek a legfőbb oka, hogy az egész oktatási rendszerünk a XIX. század porosz nevelési elveire épül rá, mely a XX. században született gyerekek nevelésére totálisan alkalmatlan.
A XIX. században illetve a XX. század elején a legtöbb ember nagyon keveset tudott a világról, s hozzájuk képest egy tanár a tudás magaslatának számított. S ezen tanárok egy jelentős része nem csak a tudásával, hanem az elkötelezettségével és az emberségével is kimagaslott a környezetéből.
A közoktatás rákfenéje
A kommunista időszakban a tanárok megbecsültsége sokkal kisebb lett, mint ami a társadalmi szerepüknek és feladatuknak megfelelt volna, s ez tükröződött a fizetéseikben is.
Ennek következtében a tanár szakra jelentkezők tudása és képessége – hatalmas tisztelet és megbecsülés a kivételeknek – nagyban csökkent. Főleg a természettudományos terület képviselőinél.
Ennek következtében a tanárokból egyre inkább eltűnt az a fajta érzékenység, amely az oktatáshoz alapvetően szükséges. S magával hozta a tanárok és a diákok közti konfliktusok számának növekedését.
A diákok is megváltoztak
Az információ kora minden szempontból átalakítja a gondolkodásmódunkat. Ehhez az internet akkora mennyiségű információval látja el a mostani gyerekeket, amelyet egyetlen egy tanár sem tud túlszárnyalni.
A tudás megszerzésének hangsúlyai is átrendeződtek, lévén a google révén szinte bármilyen adatot megtalálhatunk könnyedén. Miközben az adatok közötti szelektálást illetve az értő felhasználást a mai napig nem tanítják az iskolában.
Pedig erre sokkal nagyobb szükség lenne, mint annak bemagolására, hogy pl. hány történelmi esemény sorozata juttatta el Angliát az alkotmányos királyságig (ami több mint 350 éve szinte változatlan), s hogy ez miért nem működött a franciáknak, pedig megpróbálkoztak vele.
Ez a fajta gondolkodási képesség az, amivel egy mai tizenéves – ha alapvetően jó képességű -, simán kenterbe veri bármelyik tanárát, mely az életben való érvényesülés egyik legfontosabb összetevője.
Ezután azt mondani annak a szegény, szerencsétlen diáknak, hogy azért tiszteljen egy tanárt, mert ő a főnök az iskolában, totálisan irreális. Ezt megkövetelni egy diáktól szerintem őrültség és totál esélytelen.
Sok szülő ugyan így gondolja, mert az ő idejükben még ez igaz és megfelelő volt, csak annyira fog ez a helyzethez ez a fajta megközelítés illeszkedni, mint tehén hátsójához a gatya. 🙂
Személyes tapasztalat
Amikor egy tanár és egy diák között kiéleződik a háború (nevezzük nevén a dolgot), abból egy gyerek a legritkább esetben jöhet ki jól. Mert a tanári hozzáállás illetve az iskola rendjének a fenntartása megköveteli, hogy a tanár helyzete szilárd és megingathatatlan maradjon.
Ebben a helyzetben nem kérhetem azt a diáktól, hogy hunyászkodjon meg, mert azzal elvenném az önálló élet lehetőségét, s ebből viszont az következik, hogy kialakul egy egészséges patthelyzet.
A tanár nem enged az igazából és a gyerek sem enged az igazából, s mindennek eredményeképpen legyen bármennyire jogos vagy igaz a gyerek kérése vagy az észrevétele simán ő fogja húzni a rövidebbet.
A megoldás viszont ennek ellenére létezik. Még pedig olyan, hogy a káposzta is jól lakik és a kecske is megmarad(!!!).
Meg lehet a gyereket tanítani arra, hogy tisztelje a tanárt, csupán az embermivoltát, s közben tisztelettel és szeretettel nemet tudjon mondani a tanár összes indokolatlan és jogtalan kérésére. Mindezt úgy, hogy az iskolából se rúgják ki!
Tudom ez hihetetlennek hangzik, főleg akkor, ha a gyereknek már van előélete, mert mondjuk már kirúgták előzőleg is egy (vagy akár több) iskolából, de ez mégis lehetséges néhány találkozó hatására.
Középiskolások pszichológiai fejlesztése —>
Oszd meg azzal az ismerősöddel, akinek ez megoldást jelenthet!