16 éves korom óta segítettem a környezetemben lévőknek reál tantárgyakból felkészülni a dolgozatokra, melyet az egyetem alatt is folytattam (akkor már pénzért).
Egyszerűen szerettem azt, amit csináltam, s az eredmények is folyamatosan jöttek. Aminek a hátterében az a fajta megértésem állt, hogy nem a feladatok megoldási lépéseire fókuszáltam, hanem az elvégzett lépések miértjére.
Középiskolás lét kihívásai
Akinek csak a tananyaggal volt igazából baja, mert lemaradt vagy korábbról hozott hiányosságai voltak, azoknak mindig nagyon gyorsan tudtam segíteni. De ez nem volt mindig így.
A középiskolás diákok pszichológiai fejlesztése felé annak révén terelődött a figyelmem, hogy nem mindenkinek tudtam segíteni egyszerű magántanárként. Ugyan sok szülő csodát vár egy magántanártól, de ez nem feltétlen lehetséges. Főleg nem akkor, ha a gyerek valahol elakadt a tanulás folyamatában.
A tanuló nehézségek első pontja a nem elegendő motiváció. 13-14 éves korig a szülő még tud hatni a gyerekre (ráparancsol), ami nem túl jó, de rövid távon akár hatásos is lehet. De egy gimnazistával ezt már nem lehet megtenni.
Nem azért, mert kamasz, hanem azért, mert akkorra már önállóan gondolkodó lény. Akinek igen is joga van azt választani, ami neki megfelelő. S mivel sok diáknak a tanulás nyűg, s nem kevés nehézség forrása, sok diák bármit megtenne azért, hogy ne kelljen tanulnia. Mert az ezernyi fájdalmat és problémát okoz neki.
A tanulás újraformálása
Tudom, ez sok szülő számára rémisztő lehet így elsőre, de többnyire a gyerekek sem hülyék. Csak tele vannak görccsel és rossz tapasztalatokkal, s ezek újbóli megtapasztalásától minden gyerek (egészséges módon) menekül. A legtöbbünk nem akarja magától szánt szándékkal a szenvedést választani. Inkább az elkerülésre és a megúszásra játszanak.
Amikor az ilyen helyzetben a szülő elkezdi a tanulást erőltetni, azzal egyszerűen csak ártani tud. Még akkor is, ha felnőtt fejjel a gyerek érdekeit nézni, s a hosszabb távon igyekszik gondolkodni. Mert a megoldás útja nem az erőltetés, hanem az elkerülés mentális és érzelmi okainak feloldása
De ha képesek vagyunk magunkban tudatosítani, hogy a gyereknek nem a tanulás a fő baja, hanem az a kudarc és trauma halmaz, amit a tanulás kapcsán megélt, akkor már egy lépéssel közelebb kerülhetünk a megoldáshoz.
Mert ennek fényébe a gyerek is látja, hogy nem csak az eredmény a fontos a jelen helyzet feloldásában, hanem ő maga, és belső állapotai is. Ekkor képes a gyerek is megnyílni arra a lehetőségre, hogy lehet másmilyen is a tanulás, nem csak trauma, dráma és szenvedés, nem kevés veszekedéssel és vitával keretezve.
Ha ezt idejében nem sikerül felismerni vagy belátni, akkor a tanulás kapcsán megjelenik az érzelmi elakadás. Pontosabban előtérbe kerül. S ilyenkor nincs más hátra, mint ennek az érzelmi állapotnak a megfelelő ellenszereit alkalmazni kell.
| Időpont a 20/249-7326-os számon egyeztethető! |
A munkám fókusza
Amikor megértettem, hogy a tantárgyak ismerete nem elegendő a diákjaim tényleges felkészítéséhez, elkezdtem mindenféle módszert megismerni. Pár év alatt ráleltem arra , ahogyan a mai napig dolgozom. Az egyszerű megközelítésekre és a helyzetek tárgyilagos megközelítésére építek, s igyekszem minden helyzet egyedi, speciális összetevőit is figyelembe venni.
Nem titok, sosem rejtettem véka alá, hogy ennek alapja a rendszeres éberség gyakorlásomon alapszik, melyet nem lehet megtanulni egy pár hetes vagy hónapos tanfolyamon vagy képzésen. Az ugyanis egy folyamat.
De az alapjai bármelyik nehézségekkel küzdő diáknak át tudom adni, hogy jobbá váljon az élete.
Hogyan dolgozom?
Két dolgot csinálok párhuzamosan. Egyszerre végzem el egy középiskolai magántanár és egy tinédzserekre szakosodott pszichológus munkáját. Aminek következtében a tananyag elsajátításának és bepótlásának ideje összességében lerövidül.
Korábban egy kávézóban ültem délutánonként Dél-Budán, meséltem, beszélgettem. S közben a velem szemben ülő diák “ezernyi” feladatot megold, “tanul”, s ő is jól érezte magát. Manapság otthon ülök (vidéken) a laptopom előtt, s figyelem azt, ahogyan a feladatok elkészülnek.
Alapelvem, hogy nekem csak akkor kell megszólalnom, amikor szükség van rám (főleg az elején). Később már sokkal kevesebbet beszélek, egyszerűen csak megteremtem annak a nyugodt lékkörét, hogy a diák képes legyen elengedni a tanulással kapcsolatos görcseit, félelmeit és elakadásait. S közben megtanulja a tananyagot is.
Persze ehhez szükséges az a fajta tudás és tapasztalat is, hogyan érdemes a matekot, a fizikát és a kémiát úgy megmutatni egy tizenévesnek, hogy megértse és érdekelje. Élvezetesen, érdekesen és nem utolsó sorban érthetően. Úgy, hogy ezernyi példát hozok fel a mindennapi életből.
| Minden kérdésre szívesen válaszolok a 20/249-7326-os számon! |