Igazságtalan tanári döntések

Mindannyian ismerjük azt a helyzetet, amikor egy iskolai konfliktusban a tanár szava döntött és azt mi nem éreztük jogosnak. Olyan igazságtalanságnak éltük meg, mely számunkra elfogadhatatlan volt, s akár hónapokig vagy évekig is emlékeztünk rá.

Sok esetben úgy intézzük el ezeket a helyzeteket, hogy a világ nem igazságos és meg kell tanulni ezeket eltűrni kerül amibe kerül, nyeljük le a galacsint.

A tanár nézőpontja

Minden tanári reakciónál az egyik legfontosabb annak megértése, mit miért csinál. S miért hoz olyan döntéseket, amelyek számunkra elfogadhatatlanok.

Minden tanárt (beleértve engem is) nagyban minősít az a tény, hogy mennyire fogadják el a diákok azt, amit mondok. Mennyire követik azt, amit én kérek, illetve mennyire akarják azt megkérdőjelezni. S ennek rendelődnek alá az iskolai döntések is zömmel.

Megfigyelhető, hogy azok a tanárok osztják a legtöbb intőt és nevelő célzatú egyest, akik nem tudnak rendet tartani az órán, s akik nem tudják a gyerek figyelmét lekötni a mondanivalójukkal.

S az ilyen helyzetekből alakulnak ki azok a konfliktusok is, amelyek következtében kialakulnak a vitatható tanári döntések.

Tanári igazságérzet

Mindenkinek van egy képe arról, hogy szerinte mi a jó, helyes és megfelelő az életében. Minden olyan helyzet, amely ezzel ellentétes az automatikusan kiváltja a tanárok ellenállását.

S ebbe sajnos olyan dolgok is belecsúszhatnak, amelyeknek nincs is valóságalapja. Az egyik talán legtipikusabb amikor egy relatíve rossz tanuló alaposan felkészül egy dolgozatra (mert szeretne mondjuk egy jobb jegyet) és ezért a jó eredményét megkérdőjelezik.

Láttam olyan dolgozatra ráírni a kettest, aminek a pontszám alapján négyes lett volna az értékelése. Láttam olyan egyetemi vizsgát, ahol a vizsgázó hölgyet kirúgta az egyetemi professzor, mert egynél több gyűrű volt az ujján. S ismerek olyan történetet is, amikor egy roma srácot az iskola elhagyására kényszerített az egyik tanszék, mert nem tetszett a kinézete.

Ezek azok a helyzetek, ami egyrészt parasztlengőt igényelne, mert az lenne a teljesen jogos és ildomos, de a valóságos helyzet az, hogy csak az érzelmi reakciókkal lehet igazából dolgozni. Megtanulni azt, hogyan lehet érzelmileg feldolgozni mindazt, amit elfogadni nem lehet.

Személyes tapasztalat

A múlt benyomásai meghatározzák a jelent és a jövőt. Ha képesek vagyunk a minket ért igazságtalanságok érzelmi reakcióit átalakítani, akkor megszabadulhatunk ezektől a terhektől.

Amikor egy diákot igazságtalanság ér, melyet józanul végiggondolva mi sem tudnánk elfogadni, akkor semmi más nem segít, mint a helyzet teljes átértékelése. Nem arról beszélünk, hogy az igazságtalanság elkövetőit felmentsük, csupán arról, hogy a bennünk lévő érzelmi reakciókat képesek legyünk elengedni.

Ha csupán lenyeljük a minket ért bántást, és cipeljük magunkkal egy életen át, azzal kiépítjük magunkban azt a képet, hogy a mi igényeink és a mi érdekeink nem számítanak. Ennek következtében egy egész életet úgy élhetünk le, hogy mindenki lábtörlőnek fog minket nézni.

Elnézést kérek ezt nem lehet szebben megfogalmazni.

Az élet ugyan nem igazságos, de az nem azt jelenti, hogy mindent el kell tűrnünk. Van egy működésmódunk, amivel ezeket a helyzeteket kivívjuk és előidézzük, amiket igenis át lehet írni.

Nem varázsütésre, nem egyik napról a másikra, de néhány hónap alatt. S igazából ez lenne a valódi cél akkor, amikor igazságtalanság ér valakit.

Középiskolások pszichológiai fejlesztése —>


Oszd meg azzal az ismerősöddel, akinek ez megoldást jelenthet!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

*