Sok szülő számára az egyik legnagyobb mumus, hogy a gyerekét meghallja káromkodni. S ezért mindent meg is tesz, hogy ne épüljön bele a gyermeke kommunikációs eszköztárába a káromkodás és a csúnya beszéd.
A helyzet viszont az, hogy minden gyerek életében eljön az a pont, amikor elhagyja a száját az első vaskos mondat. Óhatatlanul fog egy ilyen kifejezést hallani, amit semelyik gyerek (és szülő) sem kerülhet el.
Mit tegyünk akkor, ha a gyerek káromkodik?
A káromkodás egy érzelmi reakció. Nem keverendő össze a csúnya beszéddel, amikor valaki a benne feszülő érzések kavalkádját nem tudja kifejezni, s folyamatosan b+-gel, kötőszóként használva a nemi közösülés megnevezésének vulgáris változatát.
Amikor egy gyerek elkezd káromkodni, nagyon fontos, hogy ne éreztessük a gyerekkel, hogy ő ettől rossz vagy ezért ő maga büntetendő. Sokszor a gyerekek egymástól tanulják el a csúnya szavakat, s nem is igazán érzik ezen szavak társadalmii hatását.
Azt csak akkor tanulják meg igazán, amikor a körülöttük élő felnőttek erre el kezdenek ragálni. Szerintem alapvető ilyenkor a tudatosság. Hogy mindig a cselekedetekre reagáljunk, s ne mossuk össze a a személyt a cselekedettel. Mert az hosszabb távon komoly önértékelési problémákhoz vezethet.
A gyerek korholása (“Ne merd még egyszer eszt a szót használni!!!”) helyett kérdezzük meg azt, hogy a “csúnya szóval” mit szerettet volna kifejezni. Mi az, amit ez a kifejezés kapcsán érez s gondol. Ne akarjuk egyből rávenni a gyereket, hogy soha többet ne használja a csúnya szót. Mert esélytelen!
Mindenki nyugodtan tegye a szívére a kézét, s vallja be magának, hogy időnként mindenki káromkodik. Én is. Az, hogy igyekszünk nem a gyerek előtt tenni, hogy igyekszünk az éppen az éppen kiszaladó mondatunkat másnak mondni, amint ami (A kutya mindenit = A kuva Istenit…), az nem számít.
A gyerek is ember, s egyáltalán nem hülye. S pontosan levágja azt, amit teszünk s amit gondolunk.
Lehet nem tudja megfogalmazni, vagy nem tudatosul benne, de érezni érzi, amikor a káromkodás kiszalad a szánkon, s ha elkezdünk a színészkedni (azaz lehazudni azt, ami van), azzal egy olyan viselkedési mintát mutatunk és tanítunk a gyerekünknek, mely sokkal rosszabb, mint ha időnként kiszalad a száján egy b+.
Mit tegyünk, ha a gyerek folyamatosan csúnyán beszél?
Ha nem sikerült a kezdeti ponton elkapni a csúnya beszédet, s szokássá válik a bántó és zavaró kifejezések használata, akkor sincs minden veszve. Természetesen a durva beszéd tiltása ekkor sem működik, Főleg akkor nem, ha ez tinédzser korban jelenik meg. De ilyenkor is lehet valamit kezdeni.
Sok szülő elkezdi megmagyarázni a gyereknek, miért nem szabad (sic!) csúnyán beszélni, s azt is megemlítik, hogy ők maguk sem beszélnek csúnyán, tehát ő se tegye. Ami egy totális félreértése a helyzetnek. Azt kell meglelni, mi okozza a káromkodó, csúnya beszédet, s azzal kezdeni valamit.
Sokszor ki szokott derülni, hogy a gyerek egy kortársa hatására kezd el csúnyán beszélni. Általában egy olyan valaki miatt, aki dominálja a közösséget, akire sokan, többek közt a gyerek is felnéz. S igyekszik hozzá igazodni.
Sokszor megpróbálják a felnőtt világ értékrendje szerint a káromkodó gyereket megítélni (gyakran a szüleivel együtt), s igyekeznek ezt a fajta értékítéletet a gyerekbe is beleplántálni (“Te is ilyen emberré akarsz válni?”).
Ahelyett, hogy azt lelnénk meg, mi hajtja a gyereket, mi az, ami miatt a gyerekünk azt választja, hogy egy csúnyán beszélő társára akar hasonlítani. S abban segítsünk neki, hogy megtalálja azt a megoldást, ami számára a legmegfelelőbb. Ami illeszkedik a céljaihoz és igényeihez, s még a káromkodásnál is sokkal hatékonyabban tud vele célt érni.
Mi van akkor, ha már ez sem segít?
Időről időre találkozhatunk olyanokkal, akiknek folyamatosan ömlenek ki a szájából a trágár és durva kifejezések. S ha ezen minta elkezd hatni, akkor arra a helyzetre két-három beszélgetéssel nem lehet direktben hatni.
Ilyenkor érdemes egy szakembert keresni, aki képes felismerni az érzelmi reakciókat. Ugyanis a trágár és durva beszéd mögött rendszerint komoly érzelmi elfojtások, traumák és kifejezésbeli nehézségek húzódhatnak meg
A szakember bevonása ilyenkor már csak azért is fontos lehet, mert egy szülő a gyerekével nem igazán tud semleges lenni érzelmileg. Pedig az érzésekkel és érzelmekkel való munkához képesnek kell lennünk valamilyen szinten távolságot tartani.
A bökkenő viszont az, hogy az érzelmekkel való munka egy művészet. S időnként mindenki belecsúszik olyan helyzetekbe, hogy nem tud az érzéseitől függetlenül dönteni. Aminek az egyik legtipikusabb példája az, amikor valaki hideg fejjel akar dönteni, s ezért az érzéseit elnyomja.
Tudom, ez így elsőre furán hangozhat, de az öt érzelmi sérülés egyik tipikus megjelenése az, amikor valakinek a gondolkodása és testtartása merev és kimért, mely a büszkeség egyik megnyilvánulása. S ennek hatására minden más érzés háttérbe kerül.
| Középiskolások pszichológiai fejlesztése —> |